Várpalotai bányászkodás 110 éve

RÉDLI JÁNOS

EMLÉKEZÉS

A VÁRPALOTAI SZÉNBÁNYÁKBAN
FOGLALKOZTATOTT SZAKEMBEREKRE

Gyorsan változó világunkban, amikor leköt bennünket a ma és a holnap gondja, hajlamosak vagyunk elfelejteni a közelmúltat, melyet közelsége miatt nem tartunk fontosnak. Hajlamosak vagyunk gyorsan felejteni. E kiadvánnyal szeretnék ezen változtatni, és emléket állítani a várpalotai szénbányászat felvirágoztatásáért élő és dolgozó emberének.

A várpalotai szénbányák üzemeiben, üzemrészeikben – működésük 110 éve alatt sok ezer, ember, magas szakmai képzettséggel végezte fáradságos munkáját. Ezen összeállításhoz felhasználtam a munkaügyi törzskönyvekbe bejegyzett adatokat. Mindenütt az alapszakmát jelöltem. Az esetenkénti kiegészítő szöveg pedig a dolgozó státuszában időközben bekövetkezett váltózásokat tartalmazza, szerencsés esetekben fényképpel kiegészítve. Ahol az összeállítás hiányos vagy “csonka” – dacára a lelkiismeretes gyűjtés ellenére – ott nem állt rendelkezésre a forrásanyagból más adat.

Elnézést kérek azoktól, akik úgy érzik, hogy kimaradtak ebből a felsorolásból, vagy hiányos adattal jelöltem. Hogy minél teljesebb kép maradjon az utókorra, hozza ezt tudomásomra, hogy a kiegészítést, pontosan elvégezhessem. varpalotai@upcmail.hu

Itt mondok köszönetet, azoknak, akik elősegítették a gyűjtő munkát, és közreműködtek e szerény kiadvány megjelentetésében.

Köszönet azoknak, a magántulajdonban lévő képek közreadóinak, akik emlékeik átengedésével hozzájárultak azok közzétételéhez, és így lehetővé tették azok közkincsé tételét.

A bányászkodás 110 éve mögött dolgozók áldozatos munkája van, mellyel feladatukat mindenkor meg tudták oldani. Munkájuk nagymértékben hozzájárult egy évszázadon keresztül a műszaki – gazdasági sikerekhez. Reménykedünk, hogy e nagyszerű emberek emlékét megőrzi – a tárgyi emléken túl – az utókor emlékezete is. Tisztelettel emlékezzünk, és emlékezzen az utókor – bányász hagyományaink jegyében – a felsorolásban szereplő dolgozókra, akik szorgalmas munkájukkal megteremtői voltak Várpalota fejlődésére gyakorolt kedvező hatásoknak.

Ennek reményébe ajánlom ezen összeállítást.

Ács – Bacsárdi szénbánya dolgozói 1

Badóczi – Birta szénbánya dolgozói  2

Blank – Borbás szénbánya dolgozói 3

Borbély – Bujdosó szénbánya dolgozói 4

Budai – Csősz szénbánya dolgozói 5

Csősz – Erös szénbánya dolgozói 6

Eszes – Fisli  szénbánya dolgozói 7

Flamm – Gáspár szénbánya dolgozói 8

Gáspár – Hajdú szénbánya dolgozói 9

Hajnal – Kelemen szénbánya dolgozói 10

Kelemen – Kisbajcsi szénbánya dolgozói 11

Kiska – Konta szénbánya dolgozói 12

Konta – Kovács szénbánya dolgozói 13

Kovács – Kövári szénbánya dolgozói 14

Kövári – Láng szénbánya dolgozói 15

Láng – Lippert szénbánya dolgozói 16

Lippert – Meiczinger szénbánya dolgozói 17

Meiszter – Moór szénbánya dolgozói 18

Móri – Nagy szénbánya dolgozó  19

Nagy – Németh szénbánya dolgozói 20

Németh – Ocskó szénbánya dolgozói 21

Oláh – Papp szénbánya dolgozói 22

Papp – Poti szénbánya dolgozói 23

Prei – Rezi Szénbánya dolgozói 24

Riba – Sátory  szénbánya dolgozói 25

A szakképesítéssel rendelkező személyek
a várpalotai szénbányászatban

.       Várpalota területén, 1876-ban földmunkálatok közben találták meg a szenet. A szénvagyont tartalmazó földterület Sztárai gróf birtoka volt. A kutatás a bányanyitás az ő kezdeményezésére történt. A hivatalos széntermelés 1886-ban kezdődött. Kereken 120 éven keresztül bányásztak szenet a medencében.1890-ben örökség folytán a grófi Zichy család birtokába került a bánya, melye 1893-ben eladtak Wietzleben porosz grófnak.
Gazdasági megfontolásból mészégetőt, tégla-, cserépgyárat, brikettüzemet, villanytelepet létesített és üzemeltetett a tulajdonos. Ezt az ipartelepet a vasúti pályaudvar közelségébe helyezték el. Később SI. bányatelepnek nevezték. Bevezették az iparvasutat. Ivóvíz hállózatal, közkutakkal, és villamos energiával látták el a nagyközséget.
Wietzleben 1907-ben részvénytársasággá alakítja az ipartelepet, majd eladja részvényeit. Az új tulajdonosok 1920-ban megalapítják az Unió Bányászati és Ipari Rt-t. Igazgatónak Várpalotára helyezik Korompay Lajos bányamérnököt, akinek eredményes munkája során a Salgó egyik leggazdaságosabb üzeme lett. Munkásságához olyan események, fejlesztések, technikai, technológiai váltások meghonosítása fűződött melyek Várpalota korszerű nagyüzemmé alakítását segítették elő.

Az “UNIO Bányászati és Ipari RT.” Bányaigazgatóságának tisztviselői 1939-ben
Ülők sora balrol: Zwikl Pál, Gerő György, Gyarmaty László, Henrich Henrik,
Korompai Lajos, Faller Jenő, Blazsek Károly.
Állok sora balrol: Pósch Sándor, Jármai József, Váradi Jenő, Kárpáty Dezső,
Báthory Gyula, Marosi László, Zirkelbach Frigyes, és Sztraka János.

A Salgó 1939-ben Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság alakítja és működteti a bányát. Korompay Lajos igazgató utódja Henrich Henrik, aki 1939-től 1945 májusáig töltötte be ezt a beosztást.
A széntelep a várpalotai szénmedencében mind a sárréti, mind a bántai medencében úgy helyezkedik el, hogy a mélysége pár métertől több száz méterig terjed. Ezért a 120 év alatt mind két területen folytattak föld alatti és külszíni bányaművelést.

.     A bányaművelés kezdeti időszakába az “Antal” és “Fanni” bányatelken, mélyművelést alkalmaztak 1886-1909, majd 1931-1935. között. A két bányateleknek – a vasút, a 8 sz. főközlekedési út, a Péti út a Marx K. utca, határolt része -adományozására 1886-ban került sor. Törlésük 1938, illetve 1939-ben történt. Szénvagyonuk 3 017 kt volt. Ezt követően1909-töl külfejtésből történt a széntermelés, ennek a helye a jelenlegi “Grábler-tó”.

Már az ipartelep létrehozásánál, és az első külfejtés művelésnél találkozunk gépesítéssel. A takaróréteg eltávolítására mélybaggert, a kitermelt szén elszállítására mozdony vontatta csilléket használtak. Itt már szembeötlő a – nem bányász szakképesítésű – szakemberek szerepe: géppark kezelése, karban-tartása, villamos hálózat kiépítés.
Külfejtésről áttérve a mélyművelésre, ahol már alkalmaznak felsőlánc vezetésű vontatógépet a csillék mozgatása, az osztályozóra és vissza. Felmerült a bányatérségek levegő ellátása / ventilátor /, a fakadó bányavíz eltávolítása / szivattyú /, villamos hajtású vitlák üzemeltetése, bányatérségek részleges villamos világítása.

SI. bányatelep.

1928-ban megépült és üzembe helyezik az MI. személy-. anyagszállító aknát.
1929-ban üzembe helyezik az ahidrálót, melyet 1935-ben, 1942-ben és1970-ben

bővítenék. Több mint 60 éven keresztül üzemelt. Az első egységgel egy időben a szárazszén osztályozót is üzembe helyezik.
1939-ben SI.aknát és a +45. szinten megépült rakodó mechanizmust üzembe helyezik, vele egy időben a nyersszén osztályzót. 1938 és 1984 között 25,5 millió tonna. szenet szállítottak ki az aknán, melyet 1984-ben megszüntették és betömedékelték.
Megépül az erőmű, központi gépműhely / mechanikus, forgácsoló, kovács, hegesztő, villanyszerelő és kaparó- javító műhelyek /. Meg kell említeni, hogy a Fűzfői – erőmű üzemeltetését hosszú időn keresztül a szakiparos gárda végezte 1946-ig.
Az SI. telepen lemélyített -kezdetben anyagszállításra is használt- MI. akna üzembeállításával a Ferenc védnevű bányamező művelése kezdődött. Az SI. akna üzembe helyezésekor már az Ernő – mező feltárása befejeződött, megkezdődött a művelése

Beszálló bánya

Önálló üzemként működött. Aknáját 1953-ban helyezték üzembe, 1968-ig működött. Önálló üzemként közel 3,5 millió tonna szenet termeltek ki belőle.

SII bánya

Önálló üzemként működött 1957-töl 1996-ig. Ekkor megszüntették, mindkét aknáját betömedékelték. Az üzembe 39 év alatt közel 15 millió tonna szenet termeltek ki.

SIII bánya

Az SIII szénvagyonának lefejtésére lemélyítettek egy aknapárt. Mivel időközben megnyitása lekerült, egyik akna sem lett az eredetileg elképzelt szállítóberendezéssel felszerelve.

Cser bánya

1930-as évektől 1988-ig művelték, meg szakításokkal. Cser bányán több jelentős vízbetörés történt. (1933-ban, 8100 l./perc, 1954-ben 8000 l./ perc, és az Új-Ferenci mező feltárásakor 1952-ben 10500 l./perc

Bánta bánya

Bánta-bánya 1858-86 között működött, úgy, hogy külfejtés is volt. Élettartama alatt 13,3 millió tonna szenet termeltek ki belőle.

Külfejtések

Hungária és Henrich bányatelken működött jelenlegi Gráblertó helyén,
1909-1929. évekbe.

Hungária külfejtés. Henrik lejtősakna bejáratával 1909-es évben

Bánta bánya területén 1958-1960. között, majd 1985-1986 között volt külfejtés.
Cser bányán 1955-1958 közötti években, majd 1980-1990 években működött külfejtés.
A felsorolt bányaüzemek mindegyikében jelen volt egy Gépészet gyűjtőnéven szereplő mechanikus-, villanyszerelő-. faipari szakcsoport. Ennek a csoportnak a szakmai vezetését gépészeti vezető, villamos részlegvezető és gépmesterek végezték.
A bányamezők műveléséhez mindenkor korszerű gépi berendezések álltak rendelkezésre:

Aknák, aknagépek.

Szigorú biztonságtechnikai előírások alá tartoztak. Maga az aknagép, villamos rendszere, vezérlése, sűrített levegővel működő fékberendezés, légsűrítő és túlnyomásos légtartály, kas illetve bödön és függesztő kötél és kötélfogó készülékei, aknába lévő vezetőlécek, alsó-, és felső szinti rakodó berendezések, a toronyszerkezet és abba beépített kötélterelő korongok.

Szivattyúk, szellőztetők, légsűrítők.

Várpalotai szénbánya nem volt vízveszélyesnek minősítve. Mégis komoly felkészültséget, feladatott adott a gépész és villamos szakembereknek, a bányatérségekbe fakadó vizek külszínre juttatása. Számtalan nagy kapacitású szivattyútelep és mobil szivattyúk telepítését, fenntartását, üzemeltetését kellett megoldani. Az utolsó 50 évben átlagosan évente 15 millió m3   vizet emeltek a felszínre. Számtalan – előre nem látható – vízbetöréssel kelet megküzdeni. Némely esetben a vízhozam 10 m3 /perc volt.
A bányatérségek légellátására axiális, radiális, pneomatikus légcsőszellőztetők voltak üzembe. Sűrített levegős hálózatok táplálására, fékberendezések, töltő mechanizmusok működtetéséhez szükséges sűrített levegő ellátásához alkalmaztak kompresszorokat, magas-nyomású tartályokat. A bányavíz emelésére – különböző méretű csövekből – tetemes hosszban építettek ki csőhálózatot.

Rázócsúszda.

Beszálló- bányába – gyenge teljesítménye miatt – rövid ideig üzemelt. Ferenc-mezőben a frontfejtések alkalmazásának a kezdeti időszakában a fronthomlokon üzemelt hosszabb ideig.

Láncos kaparók.

Egy és kétláncos kivitelben a legegyszerűbb és hatékony szállítógép / kaparószalag /. Háromláncos kivitelbe páncélpajzs biztosítású frontokon üzemelt. Tömegtermelő / front / munkahelyeken alkalmazása nélkülözhetetlen volt.

Szállító szalagok.

Legelterjedtebb külszíni és földalatti szállító berendezés. Gumihevederes és csuklóelemes kivitelben alkalmazták, az utóbit osztályozókon. Jellemzője a folyamatos szállítás és nagy teljesítménye.

Kötél, láncszállítók.

Bányacsillék mozgatására alkalmas: külszínen függőkötélpályák, földallat vitlák és végtelen kötelű szállítógépek. +45-ös szinten üzemelt felső vezetésű láncpálya. Gyarmathy László által tervezett és a központi gépműhelyben legyártott kötélgép, alsó láncvezetésű könnyű illetve nehéz típusú szállítógép segítette a szállítást.

Bányamozdonyok.

Az első külfejtésnél, az SII. bánya É-i mezőben illetve a gazdasági kisvasútnál alkalmazták Diesel – mozdonyokat. Az SII. bánya déli mezőben villamos hajtású mozdonyokkal történt a csilleszállítás.

Fejtőgépek.

F4 és F5 tip. villamos hajtással és lánctalpon mozgó fejtő / vágathajtó / gép. Önálló szakcsoport foglalkozott karbantartásukkal.

Széngyalu.

Kísérleti jelleggel üzemelt.

SI. bányatelepen, összevontan, mindig a követelményeknek megfelelően létesültek üzemek, üzemrészek:

Gépészet, Gépüzem

A gépészet az első gépek / serleges mélybagger, mozdonyvontatás, felső-vezetésű láncos szállítógép / üzembe helyezésétől végezte a bánya gépészeti-, villamossági munkáit. Az előszóban utaltunk a felelős gépészeti vezetőkre, feladatukra, valamint a szakiparosok feladataira. A műszaki fejlesztés keretén belül állandóan növekedett a géppark. Arányosan nőt a központi gépműhely feladata. Ezért létrehoztak: önálló villamos, vill-, és trafótekercselő, kaparógép javító, fémforgácsoló, hegesztő, szivattyú – javító, hidraulika műhelyeket. Hogy a gépészet munkája mindig megalapozott és konstruktív döntéseken nyugodott, Báthory Gyula a gépészet vezetője munkásságának köszönhető. 1970-es évektől a gépüzem már csak a páncélpajzs tömeggyártásával foglalkozott. Villamos feladatok megmaradtak a villamos-részleg hatáskörébe.

Melegüzem.

Vágat illetve front korszerű biztosit. szerkezetek / 3B tip. süveg, acéltám, TH. stb. / javítását végezte.

Bányaműhely.

Faipari munkák / aknaácsok /, kötélfonás, kötéllakatokat készítő és javítók, kézi-szerszámok / csákány, fejsze / javítása, élezése valamint csille javítása volt a feladatuk.

Brikettgyártás.

Három időszakra tehető: 1904-ben volt az első, 1960-ban a következő, majd 1983-ban egy nagykapacitású gyár épült és üzembe helyezték.

Előkészítőmű

Irány1ítása alá tartozott SI. telepi nyers-, és száraz szénnemesítő ahidráló és 1972-töl a brikettgyár. Továbbá “C” és “D” kötélpályák valamint a gazdasági kisvasút. A “D” kötélpályával egyetembe a cseri osztályozó és iparvágány üzemeltetését is megkapta.

Vegyes üzem

Ennek az üzemnek sajátos szerepe volt. Alapjait 1945-ben rakta le. A bánya részt vett a második világháború sújtotta nagyközség újjáépítésében, ekkor jött létre az építőipari részleg. Majd ezt kővetően a város fejlesztésében több ezer lakást felépített, további 69 kertes családi házat a BHS akció keretén belül.
Feladatkörébe tartozott:

- A vállalat üzemi – és kommunális létesítményeinek építése,
karbantartása,
- A bányák faellátása, fafeldolgozás,
- Anyagok központi raktározása,
- Anyagszállítás,
- Üdülök, munkásszállók, sportlétesítmények, fürdők, bányamentő állomás, orvosi rendelő üzemeltetése,
- Üzemi épületek karbantartása,
- Szállítóeszköz park karbantartása.
Az üzem sikeres vezetője, nyugdíjazásáig Gebhardt Gyula volt.

Erőmű, Energia.

Az 1904-ben üzembe helyezett egyik áramfejlesztő.
1904-ben az első generátor a mészégető, tégla-, cserépüzem, brikettező és a község villany illetve ivóvíz szívagyúkat látta el villamos energiával. A korszerű hőerőmű megépítését több tényező is sürgette, két fontos dolgot említsünk meg:
A megépülő, és tovább bővítésre tervezett szénnemesítő gőzellátása.
Helyben felhasználni a kevésbé értékesíthető szénport.
Ezáltal alacsony önköltségi áron termelni villamos energiát. Az erőmű kiegészítő berendezéseit és a létesítés elengedhetetlen – kazánok és turbinák alapozása, gőz és egyéb csőhálózat kiépítése, vezérlőterem és villamos hálózat létesítése, vízlágyító és vízhűtő tornyok építése – a helyi iparos gárda végezte. Az erőmű építésében nagy szerepe volt Gyarmathy László, gépészmérnöknek és Hülber Rudolf főgépésznek.

Pajzsgyártás, Irányítástechnika.

Pajzsgyártás és irányítástechnika dolgozói magas színvonalú munkáját megismerhetjük “Dancsó János: A pajzsgyártás és a bányászati irányítástechnika létrehozása” [1] – az 1996. december 3-án tartott emlékülés – anyagából.
Az 1970-es évek közepére gyakorlatilag csak pajzsbiztositásó, gépesített fejtések üzemeltek Várpalotán.

Szakoktatás

A széntermelés rohamos növekedésével, és gépesítésével és egyre több szakmunkást igényeltek az üzemek. A szakember utánpótlást biztosította egyrészt a bányánál szervezett különböző szakképesítést adó tanfolyamok, másrészt pedig a helyi ipari tanuló intézet.
Várpalotán volt az ország első vájárképző iskolája, melyet Korompai Lajos bányaigazgató hívott létre 1935-ben. Ez volt a bányász szakmunkás képzés kezdete. A helyi ipari tanuló intézetben 1953-tól 1990-ig mintegy 16000 fő kapott szakmai képzést. A bánya támogatásával bányagépész-, és villamos technikusi képzés is volt, és szakmai továbbképző tanfolyamok.

Bányaüzemnél szerződött tanoncok 1922-1955 évek között.
A Veszprém Megyei Levéltár [3] anyagából

-

A tanonc neve    Képzés ideje    Szakmája
Balli Imre                   1947-1950    villanyszerelő
Bartos István           1931-1932    géplakatos
Bálványosi Ervin    1948-1951    géplakatos
Benkő István            1944-1947    géplakatos
Berecz Ferenc          1945-1948    géplakatos
Bíró László                1947-1950    villanyszerelő
Bognár István         1948-1951    géplakatos
Bognár János          1942-1945    esztergályos
Borbély János        1936-1939    géplakatos
Borbély József       1941-1944    villanyszerelő
Bostai András        1932-1934    villanyszerelő
Bostai Károly András    1929-1931    kőműves
Bregócs Sándor     1943-1946    géplakatos
Cikó János              1946-1949    kőműves
Csiszár                    1931-1934    géplakatos
Csonka Károly    1937-1939    géplakatos
Csömöre László   1943-1946    villanyszerelő
Deák Béla              1947-1950    villanyszerelő
A tanonc neve    Képzés ideje    Szakmája
Di Giovanni István    1947-1950    villanyszerelő
Di Giovanni József    1943-1946    esztergályos
Galambos József       1930-1932    kőműves
Gál Károly                   1946-1949    ács
Gáspár István           1939-1942    villanyszerelő
Gebhardt Gyula        1943-1946    kőműves
Grüll József              1947-1950    villanyszerelő
György András      1923-1926    géplakatos
György Vendel    1922-1923    villanyszerelő
Habi István           1947-1950    ács
Habi Károly          1945-1948    géplakatos
Hadnagy János    1943-1946    géplakatos
Hadnagy József    1948-1951    kőműves
Hajdú József         1931-1933    géplakatos
Halasi Ferenc      1938-1941    villanyszerelő
Halasi József       1932-1934    géplakatos
Halasi László      1944-1946    villanyszerelő
Hanák Gyula      1941-1943    géplakatos
Herseczki László    1943-1946    géplakatos
Hiró Károly            1945-1947    ács
Homoki János       1947-1950    asztalos
Horváth István    1943-1946    géplakatos
Horváth István    1943-1946    villanyszerelő
Horváth János     1933-1935    villanyszerelő
Horváth Mihály    1947-1949    géplakatos
Horváth Sándor    1940-1943    géplakatos
Huszár Mihály      1948-1950    kőműves
Ispaits József       1923-1925    géplakatos
Izer Antal             1936-1937    villanyszerelő
Ivácska András    1945-1948    kőműves
Jusztin József    1935-1937    géplakatos
Jusztin Sándor    1941-1944    géplakatos
Kavecz János    1938-1941    villanyszerelő
Kedves Albert    1946-1949    kőműves
Kepli Gyula        1933-1935    kőműves
Kertész László    1945-1948    géplakatos
Kollár Ferenc    1938-1941    géplakatos
Konta Gábor     1945-1947    géplakatos
Kónyi Gyula     1945-1948    kőműves
Kosáczki Pál     1948-1951    géplakatos
Kovács József    1945-1948    kovács
A tanonc neve    Képzés ideje    Szakmája
Kővári István            1940-1943    géplakatos
Kuzsel Szaniszló        1942-1945    villanyszerelő
Lozsi József             1940-1943    géplakatos
Maternik András      1943-1946    géplakatos
Máriás István           1930-1932    villanyszerelő
Meiszter István        1948-1951    esztergályos
Mezősi Gyula          1945-1948    ács
Miskei Gyula            1944-1947    esztergályos
Moflár József         1931-1932    villanyszerelő
Molnár Gábor         1932-1934    géplakatos
Montli Lajos           1936-1938    géplakatos
Montli László        1948-1951    géplakatos
Mórocz Jenő         1938-1941    esztergályos
Morvai Ferenc     1923-1926    géplakatos
Morvai ifj. Mihály    1945-1948    géplakatos
Müller István    1938-1941    géplakatos
Nagy István     1947-1949    ács
Nagy Sándor     1945-1948    kőműves
Németh Gyula    1940-1943    géplakatos
Nyitrai Ferenc    1948-1951    géplakatos
Oláh József    1938-1941    géplakatos
Pál Sándor    1941-1944    géplakatos
Pető Sándor    1938-1941    géplakatos
Roszhon Miklós    1937-1939    villanyszerelő
Ruzicska Sándor    1942-1945    villanyszerelő
Sági Imre    1924-1926    villanyszerelő
Schőnig Lajos    1943-1947    géplakatos
Sersztnyev György    1935-1937    villanyszerelő
Simon István    1941-1944    villanyszerelő
Somogyi István    1929-1931    géplakatos
Somogyi István    1945-1948    géplakatos
Somogyi János    1948-1951    géplakatos
Szabó Ferenc    1943-1946    géplakatos
Szabó Károly    1924-1927    géplakatos
Szabó László    1936-1938    kőműves
Szedlák István    1938-1941    kőműves
Szatmári József     1946-1948    géplakatos
Szejvolt Miklós    1948-1951    géplakatos
Székely Imre    1948-1951    géplakatos
Szili János    1948-1951    géplakatos
Szili Péter    1923-1926    kőműves
A tanonc neve    Képzés ideje    Szakmája
Timár Károly    1938-1941    esztergályos
Tóth Lajos    1936-1939    esztergályos
Tóth Sándor     1948-1951    géplakatos
Unferdorben (Búzási) János    1929-1931    villanyszerelő
Vajtkó Lajos    1923-1926    géplakatos
Varga László    1948-1951    géplakatos
Várkonyi András    1944-1946    géplakatos
Wolf József     1938-1941    villanyszerelő
Zalka István    1947-1950    asztalos
Zugor László    1943-1946    esztergályos

A helyi ipari tanuló intézetben 1951-töl 1990-ig mintegy 16000 fő kapott szakmai képzést, beleértve a bányász szakképzetteket. A bánya támogatásával bányász-, bányagépész-, és villamos technikusi képzés is volt, és szakmai továbbképző tanfolyamok.
.     A szakma szeretete, és az alkotni akarás vezérelte szakiparosok, nehézségeket leküzdve végezték munkájukat egy évszázadon áttöretlenül, és úgy érték el munkájuk eredményét: részesei 1876-1996 évek között több mint 66 millió nyersszén kitermelésének.

IRODALOM

[1] A pajzsgyártás és a bányászati irányítástechnika létrehozása.
Dancsó János. Várpalotán, 1996. szeptember 3-án tartott emlékülés anyagából.

[2] Várpalota szénbányászata a felszabadulás előtt
Szerző: Korompay Lajos. Várpalota, 1965

[3] Veszprém Megyei Levéltár.
Várpalota és Vidéke Ipartestület, 1900 – 1947.

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE

BME                   Budapesti Műszaki Egyetem
GYEK                   Gyártáselökészitő
NIM    -               Nehézipari Minisztérium
NME                   Nehézipari Műszaki Egyetem (Miskolc-Sopron)
TMK                   Tervszerű Megelőző Karbatartás
VSzT    -               Várpalotai Szénbányászati Tröszt